február 12-13 Kitzbühel

Már régebben terveztem, hogy elnézek ide, ma végre megtörtént.
Tegnap munkából kifolyólag ki kellett jönnöm a környékre és ki tudja miért betettem a léceket is. (Aztán ma reggel kiderült, hogy nem a sajátjaimat, hanem a lányomét ami színben típusban ua, méretben viszont nem teljesen.)
Szóval ezt a kis malőrt leszámítva nagyon jól éreztem magam. Nem voltam ott az első liftnél, mert késő éjjel érkeztem és ki kellett pihennem a tegnapi 1100 km-t meg a lökött partnereimmel töltött órákat. Aztán kölcsönző és már ültem is a kabinosba.
Szállást Uttendorfban találtam, nagyon rendben van, ajánlom mindenkinek. Tiszta, kedvesek, jó helyen van 12 km a lift, 10 perc. (Pension Koch)
A hollersbachi parkolóban tettem le a kocsit, innen kabin visz fel két lépcsőben. Lecsúszni, nem lehet, tehát visszafelé középállomásnál be kell ülni. B verzió: szerpentin, ehhez most nem volt kedvem.
Tízkor még olyan kevesen voltak a parkolóban, hogy 20 méterre tudtam megállni a bejárattól. Ugyanez fogadott a pályákon is. Sor sehol nem volt még kora délután sem, később pedig volt olyan pálya, ahol senkivel sem találkoztam.
Az idő nem volt tökéletes. Délelőtt még derengő napsütés, de a hó végig szállingózott. Idáig kellemes volt, de délután ráült a felhő a hegyre és a látási körülmények igencsak romlottak. Aztán a 77-es pályán valahogy mégis láttam annyit, hogy ott lehetett pörögni. Vagy 7-8 szor lementem a végén.
A fentiek tekintetében nem meglepő, hogy a pályák záráskor is makulátlan állapotban voltak. Már hiányzott egy kis buckás terep amit csak pályán kívül találtam.
Az összképhez hozzátartozik, hogy a liftek egy része igen öreg. Van több olyan kétüléses ami már vagy 40 éve libeg Zugligeten.
Nem vittem magammal térképet és csak a szállásra visszatérve láttam, hogy csak a pályák harmadát jártam be, gondolván ennyi az egész. Holnapra Zillertalt terveztem, de annyira megtetszett ez a hely, hogy a beígért jó időt kihasználva fel fogom deríteni a kitzbüheli pályákat is.




Bejött amit az időjárás tekintetében ígértek és örülök, hogy a második napra is ezt a pályarendszert választottam. Ismét a Mittersilli oldalról csatlakoztam be. A parkolóban - szombat lévén már többen voltak - azonban ez a pályákon nem látszott. (Lásd a mellékelt fotókat.)
Szikrázó napsütés fogadott 2000 méteren, sok helyen én karcoltam az első íveket a friss ratrak-nyomba. Egyébként ez még dél körül is előfordult néhol. Elmondhatatlanul élveztem a csendet, csak a síléc sercegése hallatszott a kifagyott havon. Egyébként rendkívül hideg volt egész nap. Egy hőmérő az egyik völgyállomásnál ugyan csak -6 fokot mutatott, de biztos, hogy volt legalább -12.
Talán a fentiekből kitűnik, hogy du 3-kor amikor indultam haza a pályák még mindig makulátlan állapotban voltak.
Azért volt egy kellemetlen meglepetésem is. Rátévedtem az 56-os számú pályára ami ugyan nagyon bejött ám amikor leértem az aljába, kiderült, hogy lift nem visz innen vissza. Csak síbusz van, ami még szombaton is óránként jár. Persze az élelmes taxisok ez tudják és rögtön elkapott az egyik és 2,5€/fő visszavitt minket a legközelebbi lifthez.
Én pályasíző vagyok, de freeridosoknak szerintem ez egy igazi paradicsom és meg kell említeni a funparkot, ahol néhány srác hajmeresztő dolgokat produkált...
Hazafelé az úttal nagy szerencsém volt. Már többször megszívtam a 311-es utat Zell am See és az A10 között de most úgy mentem mint kés a vajban. A 320-as is remek volt, pedig fél öt körül értem a schladmingi régióba és féltem, hogy így liftzárás körül minden bedugul, de nem. 600 km ezen az útvonalon 6 óra alatt - mesés.
Összegezve, nem értem miért nem népszerűbb ez a terep nálunk. Legalábbis a fórumokból nem derül ki, hogy sokan járnának ide. Nekem nagyon tetszett, akár több napra is kiváló, nincs tömeg, kulturált, gyönyörű városkák és nincs messzebb mint pl. Saalbach. Az árakat a hüttékben nem tudom, mert fogyókúra miatt most kerültem ezeket a helyeket:)